Mi is belestünk ama nem kevés emberkébe, akit szépen átpaciltak ezzel a svájci frankos hitellel. Évekig nyögve fizettük, de egy pont után enni vagy fizetni volt a kérdés. És nem fizettük. Azt gondolom, hogy a vége nagyon jól alakult (sokaknak sokkal rosszabbul alakult az élete emiatt, mint nekünk). A forintosításkor visszakapott pénz, majdnem fedezte az elmaradásunkat, és épp jött egy vevő a lakásra. Szinte egy időben. Így számunkra egyértelmű, hogy nem véletlen műve ez. A Jó Isten akarta így, és mi értjük a noszogatást.. :-) Szóval eladtuk a lakásunkat, és vettünk egy öreg, leharcolt kis házikót pár km-re a lakástól. Az is "véletlenek" során lett a miénk. Erről majd egyszer mesélek. Érdekes lesz ígérem! :-) Szóval nincs hitel, csak egy felújítandó kis ház, ami igen lassan, saját erőből épülget, szépülget. Kész nem mostanában lesz, ezért albérletbe megyünk, amíg elkészülünk, de még így is jobban jártunk, mint 70ezret fizetni a hitelre. Pffffffff. Még kimondani is sok... Most mutatok pár képet az alap házikóról, és majd töltögetem, ahogy haladunk. Mert ezt meg kell örökíteni az biztos! Hosszú, de szép út áll előttünk. Tartsatok velünk virtuálisan! :-) Vagy gyertek és segítsetek! Senkit nem tartok vissza... ;-)
